Püski Sándor és a hét emberöltő - ez lett volna a hosszúra sikerült címe az írásnak, ami Emléksorokká rövidülve várhatóan Sándor bácsi temetése napján jelenik meg nyomtatásban. Magam csaknem két generációval vagyok fiatalabb nála, és már utánam is született további kettő, aki még életében megismerhette őt, a magyar könyvkiadás fejedelmét. A kilencvennyolc éves korában elhunyt Püski Sándor kiadta kortársainak, de az előtte járó másik két generációnak a könyveit is, így adódik össze a hét emberöltő. A mélyen gyökerező életmű azonban még több évtizedre is megmarad útmutatónak magyarságból, emberségből, tisztességből.

Balatonfüreden tábla mutatja az utat a reformkori városrész felé, Európai uniós tábla hirdeti a történelmi mag felújítását és a nevezetes Anna-bál is a hagyományőrzés máig élő bizonyítéka. A történelmi árkádok alatt 36 márványtábla hirdeti a régi korok dicsőségét. E falról azonban épp a reformkor legnagyobbjának, Kölcseynek huszti gondolata hiányzik, „régi kor árnya felé visszamerengni mit ér", ami ezen írás alapja. A derűt, békét sugárzó vízpart, az évszázados fák árnya új gondolatok megfogalmazásának bölcsője is, ami mai értelmet adhat az immár két évszázados reformkori eszméknek. E dicső múltat azonban megpróbáltatások, a közelmúlt ballépései követték, és csak ezek kiigazítása után jöhet Vörösmarty megálmodott jobb kora, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán".

Június 4 és 16 között a naptárban nincs két hét sem, amely időbe - az éveket nem számítva - mégis három fontos nemzeti, pontosabban nemzet ellenes esemény zsúfolódik. Június 7-én voltak az európai parlamenti választások, a két idézett dátum pedig egy év híján kerek évfordulókat jelöl. Június 4-én emlékezhettünk a trianoni békediktátum aláírásának 89. évfordulójára, ami fenyegetően figyelmeztet a jövőre kerek számra. Június 16-án pedig épp az idén voltunk egy évre Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének tavalyi, 50. évfordulójától.

A cím szólhatna magánügyről is, de ez nem az. Baló és Balóné közszereplők, akiknek közügyekről való megnyilatkozásait ismerni kell, hazugságaikat pedig közérdekből kell feltárni, sőt ugyanezt közérdekből üldözni is kellene. Ebben csak súlyosbító körülmény, hogy Balóné Morvai Krisztina még jogász is, akit éppen nemzetárulásért lehetne perbe fogni. A „Magyarország a magyaroké" jól hangzó jelszó haszonélvezőjének azonban most milliós európai fizetés jár.

Választás előtt áll az ország, helyesebben nincs választás. A média reklámhadjárata és a közvéleménykutatások fizetett hirdetései Fidesz győzelmet jósolnak az elkövetkező 2009. június 7-ei európai parlamenti választásokra. A kampány pontos mása annak, ami megtörtént a NATO-val és az Európai Unióval kapcsolatos népszavazáskor, a média győzött, csak a megfelelő körbe kellett azt a bizonyos X-et behúzni. Az élet mégis azokat igazolta, akik nemmel szavaztak. Most nincs lehetőség nemmel való szavazásra, de aki érti az ország helyzetét, egyet tehet, nem megy el voksolni. Ha megértené az ország, ez határozott állásfoglalás lenne a külföldi sajtónak is, ellenkező esetben marad a kincstári szöveg: Magyarországon győzött a jobboldal. Ez megerősíti azt a tényt is, hogy a választás távolról sem az EU-ról szól, hanem egy belpolitikai közvélemény kutatás, ami azonban meglehetősen drága.

Ez az írás időszerű folytatása a HÓHÉRVÁLASZTÁS és a NE SZAVAZZ című írásoknak. E sorok írója a reménytelennek látszó helyzetben (értsd: média túlerő) is hirdeti, hogy a közelgő június 7-i európai parlamenti választás újabb becsapáson alapul, melynek reklámhadjárata semmiben nem különbözik attól, amivel Magyarországot lehetett „önként és dalolva" beléptetni a NATO-ba és az EU-ba. Pusztán a szavazáson való részvétel néma hozzájárulást ad ahhoz, hogy Magyarország kifosztása, teljes leigázása demokratikusnak látszó keretek között haladjon tovább a megkezdett úton. Ebben az a megbocsáthatatlan ostobaság hajtja járomba a népet, amit a Ne szavazz! kezdetű felhívásra érkezett válaszok tükröznek. („Aki a NEM-re buzdít, az ügynök vagy elmebeteg." Aki már meglátta egy párt zsidesz- jellegét, az szerint "Nem kell a Fideszre szavazni, lehet a Jobbikra is." Másfajta éleslátással azt is megkérdezték, hogy „maradjunk csak otthon, amíg az összes kommunista, liberális, meg az összes jobbikos zsidrák elmegy szavazni?") Mindez a tanult emberek butasága, akik nem akarják látni, hogy az Elég volt! felhívás igazsága mögött milyen érdek, és általa diktált nagy megosztottság van. Lehet, hogy jobban hangzik a Jobbik neve, de a reklámarcok mögött még nagyobb hazugság húzódik.

Ne szavazz, mert becsapnak! Ne szavazz, mert aláírásodat adod a leigázáshoz! Ne szavazz, mert ezzel tovább élteted az Európai Unió korrupt globális gazdasági rendszerét! Ha ennek a gondolatnak érvényt lehetne szerezni, Magyarország ismét történelmet csinálna, belépne Európa véleménynyilvánító népeinek sorába (lásd Írországot). Egyszerűbben fogalmazva: a június 7-i európai parlamenti választáson részt venni - nem hír, a tüntető távolmaradás viszont hírértékű lenne, bár a globális sajtó működéséhez az elhallgatás vagy a meghamisítás is hozzátartozik.

Pécsi barátaim egy évtized óta szégyenkezve mondták, hogy városuk még mindig vörös, és csodálattal néztek fel a narancssárga Debrecenre. Nem győztem bizonygatni, hogy a túlélő szocialistánál van nagyobb szégyen is, mégpedig becsapott fideszesnek lenni. E cikk azonban nem merengés a közelmúltról, hanem az újabb becsapással fenyegető európai parlamenti választások előtt egy örökérvényű Márai gondolat mai értelmezése. Nem az MSZP az igazi veszély, hanem ami utána következik. Nem a Horn, Gyurcsány, Medgyessy, Bajnai korszakok (részben bevallott) hazugságaira épülő talmi tündöklés, hanem a Fidesz nemzetiszínbe bújtatott hazugságai.