Nevezhető-e demokráciának, ha az állampolgár szabadon, önként és dalolva megválasztja tulajdon hóhérait? A kérdés maradjon költői. Aki számára világos, hogy Magyarország az uniós csatlakozás vesztese, belegondolhat abba is, hogy ez valójában csak finomított megfogalmazás. Magyarország az unióban halálra van ítélve, így a közelgő június 7-én nem európai parlamenti képviselő-, hanem hóhérválasztás lesz. Rossz ügyet szolgál, aki ezt választásnak hiszi, és rossz ügyet az, aki elvállalja, igaz, kétmilliós lesz a havi járandósága. Az abszurd közállapotokra nemrég volt másik példa, amikor „miniszterelnök kerestetett", azaz alig lehetett találni valakit arra a posztra, ami a korábbi magyar történelemben dicsőség is volt. Igaz, sokan életükkel fizettek érte. A mai világban mégis vannak vállalkozók, akik a kétmilliós jövedelemért akár e hóhérszerepre is vállalkoznak.
A választás kétszeres becsapás. Be kell csapni a választókat, ez már a felhívásból is kitűnik. „A Magyar Köztársaság elnöke 2009. június 7-re kitűzte az európai parlament tagjainak választását." Nem választunk TAGOKAT, csak listákat, amelyen szereplő nevek majd tagokká alakulhatnak. A tagok, azaz a listán szereplő nevek elemzését most mellőzöm, de megértem azokat, akik nem jönnek lázba e választástól, hisz` egyik jelöltről sem tudjuk, mit fog majd tenni - ellenünk - a mandátumával. Egy biztos, a megválasztása után tovább folytatódik majd az ország félrevezetése, ami szintén nem új keletű. Hat éve, az uniós csatlakozás megszavaztatásakor még számos cikk jelent meg a választási felhívás hazug megfogalmazásáról, amiből csak a kulcsszó maradt ki. A 2003. március 15-i népszavazásra csalogató kérdés így hangzott: Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon? A kimaradt kulcsszó a hogyanra vonatkozott volna, azaz kimaradt a mondatból a csatlakozási szerződésre való hivatkozás. Sőt: ezt még pontosabbá is lehetett volna tenni: Egyetért-e azzal, hogy Magyarország a csatlakozási szerződés szerint a szabadkőműves Nyugat-Európához csatlakozzon? Ami még fontosabb: tudatlan vagy tájékozatlan (értsd: elbutított vagy becsapott) embereket szavazásra kényszeríteni és utána a demokratikus jogviszonyokat éltetni pedig a legaljasabb csalás. 2003-ban csak az lett volna jogosult az uniós tagságról szavazni,
- aki tudja, hogy ugyanannak a Nyugat-Európának a vezetői írták alá az 1920-as trianoni országvesztést, akik szemet hunytak 1956 leverése, majd a szovjet leigázás felett is,
- aki tudja, hogy mi a szabadkőművesség,
- aki érti, hogy a XX. századi diktatúrák, beleértve az Európai Unió keretében formálódó eurocionizmust, ugyanannak a szabadkőművességnek a hajtásai,
- aki megérti, hogy a szabadkőműves unióhoz szabadkőműves államok csatlakoznak, ezért minden magyar kulcspolitikus is szabadkőműves,
- minden hangadó párt beépített láncszem a nemzetelnyomó, idegen érdeket szolgáló szabadkőműves diktatúrában.
A helyzet nem sokat változott, most országszerte ismét nemzetiszín keretben díszelegnek a június 7-i „választás"-ra hívogató plakátok. Sokan már széttépték a kopogtatócéduláikat, magam felajánlottam a nyilvános, köztéri elégetésüket. „Párttalpnyalók" megkezdték a gyűjtögetésüket. A szavazásról azonban várhatóan sokan távol maradnak majd, lévén kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy Marika vagy Julika lesz-e az európai képviselő. Mint orvos, ismét leírom: az ország bajait gyógyítani kellene, nem pedig újabb sebeket ejteni, és főleg nem hóhért választani.