Püski Sándor és a hét emberöltő - ez lett volna a hosszúra sikerült címe az írásnak, ami Emléksorokká rövidülve várhatóan Sándor bácsi temetése napján jelenik meg nyomtatásban. Magam csaknem két generációval vagyok fiatalabb nála, és már utánam is született további kettő, aki még életében megismerhette őt, a magyar könyvkiadás fejedelmét. A kilencvennyolc éves korában elhunyt Püski Sándor kiadta kortársainak, de az előtte járó másik két generációnak a könyveit is, így adódik össze a hét emberöltő. A mélyen gyökerező életmű azonban még több évtizedre is megmarad útmutatónak magyarságból, emberségből, tisztességből.
A paraszti családból jövő Püski Sándor éppúgy nem „könyves" házba született, mint Sinka István és sokan mások. Gazdag tevékenységének bizonyítékait ő maga foglalta írásba a Könyves sorsban, amihez immár csak személyes élményeket lehet fűzni. Sokan vagyunk, akiknek ez íratlan kötelessége, mert részesülhettünk mindabból, ami a Püski család életét jelentette. Nekem is jutott az a megtisztelő támogatás, hogy Sándor bácsi egy esten mutatta be könyvemet a Krisztina körúti bolt talán szűkös, de gazdagon megrakott polcai között. Róla egyébként még halálakor sem lehet nyilatkozni a szeretett feleség, életének hosszú időn át társa, Ilus nénire való emlékezés nélkül. Ők ketten voltak egy, a Püski házaspár, ahogyan a Magyar Örökség díjat is kapták, és túlélnek Nagy Gáspár versében, mint Sándor bátyám, Ilus néném. Ez utóbbit kell most többes számba tennünk, ők a mi Püskijeink. Ahogyan felejthetetlen Sándor bácsi embersége, igazságkeresése, ugyanúgy marad meg Ilus néni mosolygó szeretete, és amit már első találkozásunkkor kimondott: nekünk magyarságban kell összefogni. Kölcsey szavai is ugyanezek, a reformkor pátoszával, de ez Ilus néninél köznapi egyszerűséggel, nem idézetként, élő valóság volt.
Püski Sándor életéről, hitéről, a magyarságba vetett reményeiről, a családból kiáradó szeretetről Hegedűs püspök mond majd a vigasztaló végszavakat. Addig Sinka István Hazátlan Sallai sorai mellett gondolkozhatunk mindarról, ami a XX. század igaz magyarjainak jutott. Sándor bácsinak is volt része külföldi száműzetésben, de ezt abban élte meg, hogy lesz még egyszer magyar feltámadás. Két évtizede, hazatérésekor megvolt ennek a földi lehetősége, ereje szerint megtett mindent a megvalósításáért. Ha ma megkérdeznénk, érdemes volt-e, lehet hogy a tények, a magyar valóság nem ezt igazolná. Mégis azt kell felvetnünk, hol lenne ez az ország a Püski házaspár munkálkodása nélkül.