A mára már kritizálható kor szocialista értékítéletén túllépve a még közelebbi múlt emlékeit is kőbe faragva tükrözi Balatonfüred. Az emlékparkban, a Kossuth-forráshoz legközelebb áll a legújabb mű, címe Történelemkönyv, ami valószínűleg a legnagyobb Antall Józsefnek állított emlékmű. A nyitott könyvet formázó hatalmas kőtáblán a legendássá vált idézet: „törvényes értelemben a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként - lélekben, érzésben, tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni". Antall tevékenysége rácáfolt arra, amit a fenti idézetben még 1990-ben ígért. Persze a fogalmazás diplomatikus, „tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni", ugyanúgy üres beszéd, mint a mai politikusok szájából, hogy „szabad országban kívánok élni". Ennél csak egy nagyobb hazugság van, amikor a mindenkori politikusok a már megvalósult szabadságot és a tényleges demokráciát hirdetik. Az Antall-i emlékmű egyébként egy soha nem méltatott háromszöget képez Eötvös Károly és Deák Ferenc mellszobrával. Az az Eötvös, aki egyébként a Balatonpart szépségeinek leírója, múlhatatlan érdemeit nem ezzel, hanem a tiszaeszlári perben a zsidóknak tett szolgálataiért szerezte, amint Deáknak is legfőbb érdeme a Habsburgokkal való kiegyezés. E megalkuvások sorába illik az a megegyezés, amit Eötvös és Deák jogutódaként Antall kötött a nemzetközi zsidósággal, a kommunisták és Habsburgok örököseivel. Ennek az emlékműve áll kőbe faragva Füreden, amit a magyar hazaárulás jelképeként Eötvös és Deák alakjával láthatatlan kezek rendeztek mesteri háromszögbe a Tagore-sétány szomszédságában.
Ezek után joggal felvethető a kérdés, mit szolgál ma az Anna-bál. A reformkor, a történelmi események idézése hazafias tett lenne, ám a politika ezt is megmásítja. 2009-ben a bál fővédnöke és díszvendége Kósa Lajos, Debrecen polgármestere volt. Méltatásban pedig nem volt hiány, ám a látványos külsőségek a jelenkor legnagyobb hazugságait fedték. Kósa az a nagyformátumúnak távolról sem nevezhető álnemzeti politikus, aki Eötvös, Deák és Antall szellemi jogutódjaként immár a nemzetközi szabadkőművesség bérence, zsidók, kommunisták, Habsburgok érdekeinek kiszolgálója. Így élvezte ezúttal az Anna-báli „királyságot", aki a bálkirálynőnek aranyalmát nyújtott át. E környezetben nincs időszerűbb Széchenyi szavainál: „A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán..." Aki kétségbe vonná a fenti gondolatmenet hitelességét, annak álljon itt a legegyszerűbb bizonyítékul az eseményről közvetítést adó Duna Televízió képernyőjének felirata. Ezen Dr. Kósa Lajos név szerepelt, aki azonban nemhogy nem doktor, de még diplomája sincs. E tényt 1989 után 13 évvel elsőként e sorok írója hozta nyilvánosságra, ami az eltelt évek ellenére sem épült be igazán a hazugságok etalonjaként a köztudatba. Pedig egy új reformkorhoz, a nemzeti gondolatok újrafogalmazásához hiteles politikusok kellenének. S ha megerősítem, a füredi dicsőségfalról Madarász Emil márványtábláját nem levenni kell, az Antall emlékművet nem szétzúzni kell, akkor a Kósa-féle politikusokra egyértelműen áll: őket kell végleg eltávolítani a közéletből. E nélkül nincs megújulás, pedig új reformkor eljövetele lenne kívánatos.