Az első magyarázat az alcímről szól: nem önmagamnak írok levelet. Debrecenben Nagy Attilának hívják a helyi közlekedési vállalat vezérigazgatóját is, aki egyébként mérnök ember. Jelen alkalommal tehát egy orvos ír egy mérnöknek, közérdekű kérdésről az olvasni tudók okulására. Ha a mérnök úr szólna nekem arról, hogy szerinte bajban van a gyógyítás, kapnék az alkalmon, hogy lám még egy mérnök is tisztán lát az egészségügyben. A fordítottja is igaz, valószínűleg egy orvos is beleláthat a közlekedésfejlesztés milliárdos korrupciójába. A BKV és DKV nem szójáték, de a budapesti és debreceni mamutvállalat hárombetűs rövidítése jobban kifejezi azt, hogy köztük mindössze egyetlen betűben van különbség. Similis simili gaudet, szabad fordításban hasonszőrű illik a hasonszőrűhöz, botrányban és visszaélésekben nincs különbség.
Mi történik Debrecenben? A budapesti 4-es metró után, mintegy annak párjaként a háttérben formálódik a debreceni 2-es villamos terve, ami eredendően egy rossz terv. Egy rossz terv megvalósítása a legnagyobb pazarlás. Az átgondolatlan terv igen sokba kerül, és a következményei is terhelőek, ránk is, gyermekeinkre is. Úgy látszik, nem voltak eléggé figyelmeztetőek a 4-es metró körüli botrányok, vagy a debreceni színház építés milliárdos hiánya, a kudarcba fulladt repülőtér-eladás. A 2-es villamos terve rossz terv. De nem is lehet más, hiszen a javaslat nem Debrecenben született - a debreceni önkormányzatnak nincs közlekedési szakembere -, hanem a várostól függetlenül, helyismeret nélkül, „európai igényekre" hivatkozva. Az 1999-es megvalósíthatósági tanulmány számba jöhető lehetőségként csak egyetlen nyomvonalat vizsgált, majd, mint a vizsgáltak közül a legjobbat, javasolta is. A szándék nem tisztázott, a tervezett nyomvonal nem a városlakók munkába járását szolgálja, nem a diákoknak az iskolába jutását. Észre kell venni, hogy az új villamos-vonal a lakótelepek és az elővárosok népét szállítaná az üzleti belvárosba, például a jelenleg is ürességtől kongó Fórumba. A debreceni villamosról Brüsszelben döntöttek, helyismeret nélkül, a következményekkel együtt élés terhe nélkül. Az EU-beruházások pénzei nem a magyar minisztériumokon keresztül jutnak az önkormányzatokba. A pénz valódi útja Brüsszelből az ismeretlen zártkörű részvénytársaságokon át nehezen követhető. Így kerül a sorba a KIKSZ Zrt. (350 milliós tőkével), ennek egyedüli részvényese a MAG - Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Támogatásközvetítő - Zrt. (3 milliárdos jegyzett főkével), ennek egyedüli részvényese a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. A pénzosztás kulcsa a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, vezetője 2006-2007-ben a Gyurcsány által felkért Bajnai Gordon, az euromilliárdok az ő kezén át jutnak Kósa Lajosig. Nem az EU jótékonyságáról, nem segéylről van szó, hanem újabb félrevezetésről. A magyar adózók befizetései már számos, bizonyított esetben magánzsebbe vagy magánvállatok vagyonába vándoroltak vissza A debreceni 2-es villamost az erőszak szüli, de sokan kereshetnek rajta, miközben a város belepusztul.
Kit érdekel ma Kádár kihantolása vagy éppen Debrecen sorsa? - kérdezhetik joggal. Egy újabb választással, április 11-én Gyurcsány, Bajnai, Demszky és Kóka jogutódjai kerülhetnek megválasztásra. A nagyobb baj, hogy pl. Kósa személyében nem is egy jogutód, hanem a helyzet állása szerint ő maga kerülhet ismét, immár 1990 óra folyamatosan a parlamentbe. Egyre többen beszélik azonban, hogy akár diplomahiányosan is, immár két évtizede kiknek van bérelt helye az ország házában. A reklámok jól átgondoltan újabb becsapást szolgálnak. Debrecenben hiába szaggatják szét a Mesterházy posztereit, a Kósa-plakátok magasan, háboríthatatlanul függnek az útkereszteződésekben, mert ugyebár „Itt az idő". Orbán plakát pedig nincs is, mert egy leendő miniszterelnök szent és sérthetetlen. Továbbél a „válaszd a kisebbik rosszat" hagyománya, azaz a választásnál mindegy kit, csak „ezek a gazemberek takarodjanak már". Pedig lesz még egyszer DKV-botrány is az országban! De a média foglyai, a tv-hírcsatornák szellemi rabjai nem akarnak hinni az újabb becsapásoknak: A Kósával, Pokornival kezdődő sorban a csendes gazemberek vannak, akiket most ismét, demokratikusan kell megválasztani. Valóban meg kell?
