E cikk természetesen nem a két forintért született. Kilóg a lóláb már a terv első megtekintésekor. A cím Debrecen város funkcióbővítő város-rehabilitációjáról, az Emlékkert, a Romkert és a Verestorony megújításáról, rekonstrukciójáról és fejlesztéséről szól. A rehabilitáció itt csak szómágia, városszerte bontás-rombolás zajlik, beleértve a zöld területeket is, ami csak álságosan nevezhető rehabilitációnak. Ilyen a nevezett Nagytemplom és a nagyhírű Református Kollégium közötti terület is, ami hagyományosan Emlékkert, park sétányokkal - igaz, évek óta a város szégyeneként elhanyagolt állapotban van. A megújítása szükséges, de ez nem lehetne ok a tönkretételére. Márpedig a terv ezt mutatja: kisebbfajta szabadtéri színpad, kiállítótér és kávézó kerülne ide. A további baj azonban a terület egy újabb részének a kikövezése, mindemellett a megszokott sétányokat egy geometriai rajzolat foglalná el, közepén jól láthatóan egy háromszöggel. Ez a háromszög ismét azonos a dollárpiramissal, azzal a formával, ami az amerikai egydolláros papírpénzen látható, ez önmagában is a szabadkőműves uralom jelképe. Az ország még fel sem ocsúdhatott abból a látványból, ami a Nagytemplom előtt már 2001-ben megvalósult (Orbán Viktor avatta fel a főteret), ennek szintén része egy, a Nagytemplom tornyából jól látható dollárpiramis. E főtérnek hasonlóképp méltatlan párja épülhet meg most a templom mögött is, tönkretéve, kikövezve az Emlékkertet. Aki nem tudná elképzelni: a Nagytemplom mögötti tér ugyanazon geometrikus rend szerint lesz majd kikövezve, ahogyan már megtörtént a Nagytemplom előtti harminckétezer négyzetméteren. (Megj.: a kövezőipar országszerte virágzik, lásd csaknem valamennyi nagyváros főterét, aminek tanulságait is ideje lenne már levonni.) A fentieket alátámasztja, hogy a tervező ismét ugyanaz a Kertai László, aki a helyi főteret is átépítette (nyoma sincs semmilyen történelmi „rehabilitációnak"), a megrendelő ugyancsak a Kósa-féle önkormányzat, a társtettes pedig Bölcskei püspök.
Érdekel még valakit, mi is épül a Nagytemplom mögé? Perifériás jelentőségűnek is mondhatjuk, bár nemzeti ünnepeinkkor (most éppen március 15-én), vagy a közelgő Húsvétkor e hely még mindig az események központjába kerül. Ennek kellene történni az itteni építkezésekkel is, mondván, az országnak, a magyarságnak sem mindegy, miféle jelképek burjánoznak egy történelmi templom körül. A főszereplők azonban mindig elszólják magukat: Bölcskei szerint is szégyen lenne, ha pl. választások idején anyagi előnyöket (értsd uniós pénzt az egyházi beruházásokra) fogadnának el. Kósa legutóbbi ünnepi (a márciusi megemlékezést pártpolitikával gyalázó) szavait szó szerint is érdemes idézni: „A kormány legfőbb törekvése az igazság elrejtése, de előtt-utóbb minden kiderül." A diktátorok csak önmagukról nem képesek ugyanezt elhinni.