Dr. Nagy Attila honlapja

10-03-24

Egészséges antiszemitizmus

Ha egy ország zsidó megszállás alatt áll, ha az ország közhivatalai, kulturális és oktatási intézményei zsidó befolyás alatt vannak, ha a közélet szereplői zsidók vagy zsidók által mozgatott „bennszülöttek", akkor e zsidók elleni fellépés nem csak kívánatos, hanem egyenesen létszükséglet, a honiak megmaradásának egyetlen útja. A fenti feltételes módban leírt állítások közül pedig a legveszélyesebb, amikor zsidók az általuk bérelt bábembereket (szalmabáb, stróman) tolják megtévesztésül maguk előtt. Az alaphelyzet, a bevonulás és megszállás pedig azonos azzal, amit két évezredes példával csak trójai falóként szokás emlegetni. A megszállás ezen terve részletesen megtalálható a KGB 45 pontjában, tehát írásban is rögzítve, ami az utóbbi 60 év magyar (és általában kelet-európai) történelmét meghatározta. Ennek a közelgő parlamenti képviselőválasztásra vonatkozó sarkalatos pontját kell ma idézni.

A fenti tényekre az utóbbi két évtized gondolkodói, közéleti írói számos bizonyítékot szolgáltattak. Az események felgyorsulása, az utóbbi évek elhazudott nemzeti ünnepei, demokratikusnak feltüntetett választásai indokolják a tények következetes összefoglalását. Kezdjük rögtön egy meglepő adattal. Bakos 1974-es Idegen szavak és kifejezések szótára című könyvéből hiányzik a szemitizmus, ugyanitt azonban említi az antiszemitizmust. (Természetesen szó esik a szemitáról, ami zsidót jelent, a bibliai Noé egyik fiának, Sémnek a nevéből eredendően.) Márpedig imperializmus nélkül nincs antiimperialista mozgalom, háború nélkül nincs háborúellenes tüntetés, klerikális uralom nélkül nem született antiklerikalizmus, tehát szemitizmus (értsd zsidó uralom) nélkül nem lehet antiszemitizmus sem. Tehát ha van antiszemitizmus, azt megelőzi, az antiszemitizmus kialakulásának oka és elindítója maga a zsidók viselkedése, tevékenysége. Az idézett értelmező szótárban az antiszemita jelző magyarázatára két fordítás is van, úgymint zsidóellenes és zsidógyűlölő személy. A gyűlölet azonban nincs benne az eredeti szóban! Antiszemita csakis zsidóellenesnek fordítható! Ugyancsak hibás az antiszemitizmus olyan értelmezése, mint „a zsidókkal szemben mesterségesen szított vallási és faji gyűlölet". Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy szemitizmusnak kell léteznie ahhoz, hogy egyáltalán antiszemitizmus kialakuljon. E gondolatmenetnek azért van létjogosultsága, mert az Országgyűlés utolsó ténykedéseként megszavazta az ún. holokauszttörvényt, amiről nyilvánvaló, hogy zsidó érdeket szolgál. Bizonyára egyetlen képviselő sem tartott erről előre lakossági fórumot, hogy a városok-falvak véleményét egyesítve valóban képviseleti demokrácia nevében születhessen döntés. 2003-ban még meg lehetett akadályozni azt, ami akkor gyűlölet-törvény néven híresült el. Sem a szeretetről, sem a gyűlöletről nem kell, de nem is lehet jogi törvényt hozni. Ez nemcsak azt a kérdést veti fel, hogy milyen törvények születhettek, de egyáltalán milyen javaslatok és hogyan kerülhettek a Parlament elé. Nemcsak arra volt példa, hogy az Országgyűlés azzal foglalkozott, amivel nem kellett volna, de arra is, hogy nem lépett olyan ügyben, amiben illett volna. (2005-ben a kettős állampolgárság ügye nem népszavazás, hanem a parlamenti döntés tárgya lehetett volna.)

A törvényhozás egész 20 éves története bizonyítéka a „rendszertnemváltás"-nak. Göncz Árpád első újkori elnök azonban éppúgy büszke volt a törvényhozásban elért „eredményekre", mint a legutóbbi parlament az utóbbi négy évben általuk megtett útra. Az efféle nyilatkozatok mindenképp az öndicséret kategóriájába tartoznak. Göncz-től egyenes út vezet Sólyomig, aki 1990-től három alkalommal is elnöke lett az Alkotmánybíróságnak. Ebbeli ténykedéséből kiemelendő, hogy az ő idejében semmisítették meg a két egykori MDF-es képviselőről elnevezett Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvénytervezetet, amely az előző rendszerben elkövetett politikai bűnök, gyilkosságok esetében kizárta volna az elévülést, hogy felelősségre lehessen vonni a régi tetteseket. Kinek az érdeke volt és maradt az elévülhetetlen bűnök takargatása?

A közelgő parlamenti választás előtt utolsó alkalom, hogy a választókban olyan adatokat lehessen tudatosítani, amelyek látszólag nyilvánosak, hozzáférhetőek, de a most következő csoportosításban mégsem közismertek. Kik és milyen összeállításban voltak a honatyák és kiknek az érdekében tevékenykedtek? Az 1990-ben megválasztottak közül 48-an (!) a legutóbbi választásnál, 2006-ban ismét megválasztásra kerültek. Közülük csak háromnak a neve szerepel kizárólag az első és az utolsó ciklusban megválasztottak között, a többi 45 azonban valamennyi ciklusban tag volt, tehát már eddig is 20 évet „ült" a parlamentben. (Közülük az utolsó ciklusban meghalt 1, lemondott 2 fő.) Tehát e 45 „törzstag" nevét kell alapvetően ismerni. Közülük 15 MSZP, 11 Fidesz, 11 SZDSZ és 8 MDF tag volt az induláskor, a későbbi más pártbeli átlépéseket most nem számítva. (Megjegyzés: Az MSZP-be senki nem lépett át, sem az MSZP-ből a Fidesz-be vagy KDNP-be, a vándorlások útvonala a többi párt között oszlott meg.) Az 1990-es 6 pártból 5-nek volt képviselője kezdetben és 2006-ban is.

Az 1990-es 45 „törzstag" neve pártmegoszlás szerint, zárójelben feltüntetve, hogy milyen módon jutott be kezdetben a Parlamentbe (Rövidítések: vk. - választókerület, o.l. - országos lista, m.l. - megyei lista, b.l. - budapesti lista)

MSZP: Filló Pál (vk.), Gál Zoltán (o.l.), Géczi József Alajos (o.l.), Horn Gyula (m.l.), Jánosi György (o.l.), Katona Béla (b.l.), Keleti György (v.k.), Kiss Péter (o.l.), Mécs Imre (v.k.), Schiffer János (b.l.), Suchman Tamás (o.l.), Szabó György (m.l.), Tompa Sándor (m.l.), Vastagh Pál (m.l.), Vitányi Iván (o.l.),

Fidesz: Áder János ( o.l.), Balsai István (v.k.), Deutsch Tamás (b.l.), Fodor Gábor (b.l.), Kósa Lajos (o.l.) Kövér László (v.k.), Mádi László (m.l.) Németh Zsolt (b.l.), Orbán Viktor (m.l.), Répássy Róbert (o.l.) Varga Mihály (o.l.)

SZDSZ: Béki Gabriella (o.l.), Demszky Gábor (v.k.), Eörsi Mátyás (b.l.), Gulyás József (o.l.), Hankó Faragó Miklós (v.k.), Kis Zoltán (v.k.), Kuncze Gábor (v.k.), Magyar Bálint (v.k.), Pethő Iván (v.k.), Szabó Erika (m.l.), Világosi Gábor (o.l.)

MDF: Csapody Miklós (v.k.), Dávid Ibolya (v.k.),+Horváth Balázs (v.k.), Hörcsik Richárd (m.l.), Katona Kálmán (v.k.), Kelemen András (m.l.), Medgyaszay László ( v.k.), Salamon László ( o.l.)

E „törzstagok" nevüket adták a Parlament elmúlt húsz évének áldott vagy áldatlan tevékenységéhez, a 45 fő közül mindössze egyharmada, azaz 15 fő került megválasztásra választókerületben, a többi kétharmad azonban listán jutott be. Mi biztosíthatott e közszereplőknek ily hosszú uralmat? Az idézett választókerületi vagy listás eredmények csak az indulást jelentették, a későbbiekben az adott személynél jól megfontoltan váltakozhatott a bejutás (bejuttatás) módja, attól függően, hogyan kínálkozott számukra nagyobb esély.

Ez az alapcsapat 1994-ben (az MSZP győzelemmel magyarázhatóan) szám szerint további 57 olyan emberrel bővült, akik a mai napig parlamenti tagok maradhattak. Ennek párjaként 1998-ban (Fidesz győzelem a választáson) szinte kísértetiesen hasonló számban, 58 olyan új narancsos képviselő jelent meg a színen, akinek ismét „bérlete" lett a Parlamentben. Megemlítendő még további 28 fő, akik nem az előbbi két párthoz tartoztak, de ugyancsak az 1990-es évek választásainak egyike óta ülhetnek tartósan az Országházban. A fenti számokat összeadva, az induló 45-ös „törzstagok" továbbiakkal bővülve összesen 188 főt tettek ki. Ebből következik, hogy a parlamenti tagok több mint fele (!) olyan törzstag, aki legalább 3 cikluson át (12 év), de a már idézett 45 fő a kezdetektől, azaz 20 évet ülhetett a „nép nevében" a magyar Parlamentben. A napi gyakorlat igazolta, hogy valójában nem az uralkodó párt és ellenzék (látszat)küzdelme volt a meghatározó a döntésekben, hanem a „törzstagok" és későbbi társutasok, mert legalább 188 fős volt a befolyásos többség. Belülről nézve, az utóbbi 20 év magyarországi választásai úgy néztek ki, hogy volt a nevezett törzsállomány, akikhez ideig óráig, pártérdektől függően csatlakozhattak olyanok, akiknek nevét felhasználhatták a döntésekben.

Példabeszédek nemcsak Jézus korában kellettek. Ma legalább meseszintű hasonlattal kell elmagyarázni azt, amit mindenkinek tudnia kellene. Hófehérkét egyetlen almával lehetett megmérgezni (nevezhetjük becsapásnak, félrevezetésnek, fondorlatnak). 2010-ben a magyarországi választás legalább 5 mérgezett almáról szól, te melyiket választanád? Meg kell végre érteni, nincs „kisebbik rossz". Alapvető ban, ha bárki még ma is a hatalom és ellenzék viszonyában gondolkozik. Már az alapszínek is mutatják, a vörös és a narancs alig különbözik. Még rosszabb, ha valaki elhiszi egy harmadik párt lehengerlő „igazságfeltárását", mely szerint a 2010-es választás nemcsak egy választás lesz, hanem számukra EZ A VÁLASZTÁS. Nem is beszélve arról, hogy mit jelent az, hogy az MSZP a választás. Ő maga a választás? Igen, egykor az MSZMP választatta meg önmagát. Mindannyian ugyanannak a háttérhatalomnak a bábfigurái voltak és maradtak, akik a KGB pontok között meghirdették: „A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez." A gondolatmenet egyenes folytatása az 1989-es rózsadombi paktumban: zsidók indítása valamennyi pártban... Aki még mindig nem érti: 20 éve 45 „törzstag" és a további tagokkal együtt 188-an ciklusokon át többségben ültek a Parlamentben olyan hangadók, akik csak futballozni hívták egy vagy több félidőre a megtévesztetteket. Biztonságban éreztették: a labda náluk van, elég csak időnként átpasszolni. Hajrá magyarok, csak rúgjátok tovább a bőrt! Velünk! Értünk!