10-04-27

Az ellenzék ellenzéke


Közhelynek kellene lennie mindannak, ami itt következik. Ismételten leírni csak azokért kell, akik még mindig nem hiszik, hogy a választásokban szinte senki nem az, aminek látszik. Ebből máris következik, hogy nem hoz békét a „kétharmad". A további tanulságok pedig: 1. zsidó nem vész el, csak átalakul. 2. nemzetiszín zászlók alatt mehet tovább a parlamenti színjáték. 3. az országban pártoktól függetlenül, gazdasági „nagykoalícióban", milliós csalásokkal folytatódhatnak a milliárdos építkezések.

A magyarországi napilapok nemzetiszín zászlóerdő előtt a Fidesz krémjének képével címoldalon adtak hírt a parlamenti választás végeredményéről. A Magyar Nemzet főcíme egyetlen szó volt: Kétharmad. E tőmondatos tény alatt azonban ott volt a semmitmondó kulcsmondat, amivel egy országot lehetett becsapni: Itt az idő! Természetesen itt lenne az idő sok mindenre, de a becsapás abban rejlik, hogy egy kulcsmondattal, ennek tartalmatlanságával, konkrét program hiányában is nyerni lehetett valakiknek. A Népszabadság főcíme „Kétharmados Fidesz-győzelem"-ről tudósít, mellőzve a választási koalíciós párt nevét. A Magyar Hírlap (legnyíltabban elkötelezve) a Fidesz világraszóló győzelméről ad hírt, antikommunista hangulatkeltéssel „óriási bukás, az MSZP-elnökség bedobta a törülközőt..."

A tudósításokban volt igazmondás is, például nem szóltak ellenzéki győzelemről. Az elmúlt húsz év után annyira már nagykorúnak kell tekinteni a választókat, hogy ne higgyék ellenzéknek a Fideszt, sőt hovatovább az is bement a köztudatba, hogy valamennyi „rendszerváltó párt" tulajdonképpen egygyökerű volt. Ismert a pártok lemorzsolódásának útja is. A baj most az volt, hogy a választók ugyanúgy tájékozatlanok voltak a jobboldaliság mögé rejtőztetett háttérhatalommal, ahogy 1989-ben az SZDSZ igazi arcával. A zsidó nem vész el, csak átalakul. Korai volt örülni az SZDSZ megsemmisülésének, amikor ugyanaz a háttérhatalom, kaméleonként, akár magyar arcok és nevek mögött ugyanazt az érdeket képviseli. Kevés azt tudni, hogy az LMP mögött kik állnak, hogy a Jobbik harcos antiszemitizmusa is ugyanazt az érdeket szolgálja. A baj nagyobb ennél. Ha tudjuk, hogy a Fidesz eredendően sem volt ellenzéki, hogy a Fidesz jelenlegi ellenzéke, a Jobbik sem valós, akkor megérthetjük azt is, hogy az ellenzék ellenzéke, a kettős tagadás matematikai szabálya szerint maga is az eredendően megbukott kommunizmust szolgálja. A kétszer negatívból lesz a pozitív, a kommunista ellenzéke az antikommunista, de az antikommunista ellenzéke már ismét csak kommunista lehet! Matematikailag ilyen egyszerű, de a helyzet ennél bonyolultabb.

E bonyolultságba engednek azonban bepillantani azok a választási fényképek, amelyek az örömittas választók körében az ünneplő Orbánt a következő ötösfogatban ábrázolják (a 386 régi-új honatya életútjának elemzése előtt legalább olyan fontos, hogy ilyen alkalmon kik állhatnak a vezérhez legközelebb): Martonyi János volt külügyminiszter, Balog Zoltán - az egyházügyek tanácsadója, Semjén Zsolt a KDNP képviseletében és Kósa Lajos Debrecen polgármestereként. Martonyi képviseli az MSZMP-vel való jogfolytonosságot, Semjén a kereszténydemokrácia mögé bújva a zsidósággal való nyílt kapcsolatot (lásd a párt izraelita frakcióját és nemzetáruló rendezvényeit), Balog jelenti a nemzetközi szabadkőművesség kiszolgálását, Kósa pedig a sokat idézett diplomahiányos állapotában (Orbánnal, Gyurcsánnyal együtt KISZ-fiúként) egyesíti a kommunista örökséget, zsidó-bérencséget és a szabadkőműves szolgálatot.

Debrecenből messzire látni, persze nem Kósa szemüvegén át. 2001-ben megtörtént a nevezetes szabadkőműves főtér avatása. A tényekről és a jelképekről e sorok írója már ezt megelőzően megjelentette a Lopakodó szabadkőművesség című könyvét. A téravatás előtti napon telefonon keresett meg Balog Zoltán, akkori és későbbi egyházügyi főtanácsadó. A csaknem félórás beszélgetéssel úgy tűnt, sikerült őt meggyőzni a tér jelképrendszeréről, a debreceni „demokráciáról", ahogyan a tér épült (tervéről mindössze az építész és a polgármester tudott). Orbán megtehette volna, hogy nem jön el teret avatni, de nem így történt. Az elmúlt hetekben - írtam róla - európai uniós óriásplakáttal megjelent immár nemcsak a Nagytemplom előtti, hanem most már a mögéje is megtervezett, kikövezett tér terve. Az önkormányzat NEM EZT a tervet hagyta jóvá, igaz, azóta a harmadik változat él, azaz kivették belőle a szabadkőműves jelképeket.

Az országban ciklusokon átívelő építkezések zajlanak: A pesti Nemzeti Színház (valójában nem nemzeti) története az Orbán-kormányhoz fűződik, a szomszédos MUPA (Művészetek Palotája) avatásáról Gyurcsány nevével tudósít az emléktábla. Pécs Európa kulturális fővárosi átépítésének terve a szocialista kormányzás idején fogant, de a kikövezett, éltető zöldjétől megfosztott főteret (a debreceni után) majd ismét Orbán avathatja látványos külsőségekkel. Lehet, hogy a Demszky-metró első szerelvényébe is Orbán fog beülni?

Rovat: Belföld

Hozzászólások:
Hozzászólás hozzáadása
 Hozzászólás, értékelés 
Hozzászólás címe:
Név:
E-mail cím:
Értesítést kérek a további hozzászólásokról:
Az Ön értékelése:





Hozzászólás: