Sokan kérdezik, hogy miért bántom folytonosan a fideszt. Természetesen jó okom (és tengernyi bizonyítékom) van rá, mert számomra a nemzetiszínbe ágyazott hazugság a nagyobb bűn. De ezt is lehet még tovább fokozni. Csurka Istvánról van szó, aki Magyar Megmaradás Közösség toldalékkal finomítja az erősen megfogyatkozott MIÉP-et, ahogy a fidesz is megkapta korábban az MPP (Magyar Polgári Párt) kiegészítést. Csurka jelszavai 2002-ben ezek voltak: Megmaradni, gyarapodni, visszaszerezni. Tettek azonban nem követték e beszédeket, így támogató közönsége látványosan megfogyatkozott, pl. Debrecenben legutóbb már félszáz ember sem volt kíváncsi Csurkára és Győri Bélára. A mai MIÉP-es jelmondatból is kilóg a lóláb: „Erkölcsi kötelességünk a nemzeti oldal 2/3-ának biztosítása!" Csurka ne tudná, hogy a maga a fidesz sem a nemzeti oldal, de még annak a fele sem (mellőzöm a további neveket). Ezt a nem létező nemzeti oldalt támogatja Csurka? Pedig okfejtése sokáig következetes: egy bandába sorolható, vörös zászló alá az MSZP, (volt) SZDSZ, MDF, LMP és a Jobbik. Csurkának igaza van abban, hogy a Jobbik az új szadesz. Van azonban egy elhallgatott , nagyobb egység is: valamennyien egy nagyobb közösségbe, az amerikai, zsidó, liberális, szabadkőműves háttérhatalom által támogatottak körébe tartoznak. Ők hirdetik vörösben az Új Magyarország fejlesztési tervet, ami nem különbözik a narancssárga köntösbe burkolt Erős Magyarország programtól, miközben az ország teljes gazdasági leigázása volt, van és lesz soron. Az utóbbiban is szerepel a szociális biztonság, lehetőség és felemelkedés, mert „mindenki egyetért abban, hogy fordulatra van szükség". Ebből az olvasatból ismét kiviláglik, hogy nemcsak Orbán nem nemzeti, hanem az antiszemitának emlegetett Csurka a leginkább zsidóbérenc.
A fentiek alapján bárki kedvére választhat a ma divatos becsapások közül. Még két hónap van hátra mindezek megértéséhez és megértetéséhez. Arra a kérdésre, hogy kire is kellene áprilisban szavazni, egyértelmű a válasz. Senkire, aki óriásplakátokról mosolyog ránk. Minden plakátot idegen érdekből, (sajnos saját pénzünkből) nyomtatnak. A plakátok a becsapásról szólnak. A plakátháborúban már elértük a nyugati színvonalat, a nyakkendős, jól fésült jelöltekkel. Nem tudhatom, hány emberhez jutnak el e gondolatok, de egy korábbi cikkem számomra is váratlanul magas olvasottsági szintre jutott. „Fotózd az árulót!" címmel írtam a legutóbbi EP választásról, ahol előre nyilvánvaló volt, hogy tőlünk függetlenül alakult és alakul a mindenkori europolitika. A milliárdos szavazási kampány csak ahhoz kellett, hogy „népi jóváhagyás" szülessen az újgyarmatosításhoz. Nincs ez másként az országgyűlési választásnál sem, a debreceni három fideszes jelölt immár harmadjára, és számos más hazaáruló szintén sokadszor, demokratikusnak nevezett választással ülhet majd be a Parlamentbe. Van más megoldás is (természetesen nem a „Lehet más a politika" soraiban), de ehhez a felismerések terjesztése és másfajta szókimondás kell.