10-05-18

Kultúra alulnézetben


A bővített cím, némi körülírással: Rálátás a mai magyar kultúrára - alulnézetben. Aki részesül a mai magyar közállapotokat híven tükröző „kultúrából", annak jó belelátása lehet a mai hatalmi-politikai viszonyokba is. Aki résztvevőként ehhez nem jut hozzá, az országot elárasztó reklámok papírtengeréből szintén megsejthet valamit ugyanebből, bár a látványt, a semmiségekhez alkotott óriás díszleteket igazából látni, a közterek kínálatát szagolni, ízlelni kellene. Fesztiválok országa lettünk, minden hétvégére jut belőle tucatjával, a kulturális évet tekintve számuk lehet akár háromezer is. E becsült számot azért választottam, mert így közelítőleg érzékeltethető, hogy a munkanapok számát akár tízszeresen is meghaladják a fesztiválok és show-programok, miközben a tízmilliós lakosságunk legalább egy tizede, azaz millióan a legkomolyabb megélhetési gondokkal küzdenek. Tehát az igényeket tízszeresen meghaladó rendezvényekből az ország tizedrésze biztosan ki van rekesztve (a különbség 10x10, azaz matematikailag százszoros), mert a nevezettek nem tudnak fesztiválról fesztiválra utazni, azokon étkezni, mulatozni.

A fenti arányok még szélsőségesebbek is lehetnek, a fesztiválok sora pedig felölel mindent a sütőtöktől a tökmagig, palacsintától a lángoson át a csülökig ki-ki választhat(na), melyiket gondolja a fesztiválok csúcsának. Ami a történelmi időzítést illeti, a közelmúltban október 23-ra esett egy Kolbászfesztivál, az idén pedig június 4-re, a közelgő trianoni évfordulóra tervezett Romafesztivál viheti el a pálmát. Ami pedig a helyszín kiválasztását illeti, abban a debreceni Mangalica-fesztivál volt a király, amikor a sima és göndörszőrű négylábúak (és az ólakon kívüli nagyérdeműek) éppen a Nagytemplom lépcsője előtt dáridózhattak egy teljes hétvégén át. Disznóünnep a Nagytemplom lépcsőinél, azaz kiemelt műemléki környezetben. Igaz, előtte régtől vásároztak a debreceniek, de... Állatvásár sohasem itt, hanem a városmagon kívül, az arra kijelölt helyen a Külsővásártéren volt. Tehát amikor még kövezett út vagy csatorna sem volt a városban, akkor is tudták, hogy az állat milyen körülmények közé és hová való. A XXI. század hozta el azt az időt, amikor a kikövezett főtérre, a díszkőre hajtották be a mangalicákat, ahonnan a gané sem a csatornába nem folyhatott, de a kőről még kiganézni sem lehetett. A dezodorokkal ápolt europolgárság pedig beleszagolhatott a számára újfajta illatba. Igen, volt aki lelkesedett érte, mondván milyen jó, hogy a mai fiatalság is ily közelről ismerheti meg a mangalicákat. Az ünneplő környezet feledtette a valóság másik oldalát, hogy régen százszor annyi mangalica volt, még a trianon utáni magyarországon is, ezen élt város-falu egyaránt. A mai mangalica luxusárakat már kevesen tudják megfizetni. Akik pedig igen, azoknak jut még csokoládéba mártott mangalica-töpörtyű is, amolyan hungaricum, mint az osztrákoknak a Mozart-bonbon. Aki szereti a történelmi párhuzamokat, az olvadó csokoládés mangalicatepertő ropogtatásakor eszébe juthat, hogy egykor a bevonuló vöröshadsereg lábon hajtotta el innen a vörös (göndörszőrű szőke vagy éppen fekete) mangalicák. Ezt követték azok az évtizedek, amikor az esztergomi főszékesegyház mellé települhetett a szovjet hadsereg, a papi szemináriumi épületekből így lett katonai vezérkari laktanya. Ez csak kiragadott példa a katolicizmus meggyalázására, hogy megérthessük a Nagytemplom mai példáját, a hely példátlan meggyalázását. Ez utóbbi folyamat tehát rendszerfüggetlen, ma (az aranyborjú imádása mellett) a történelmi Kossuth téren zajlik a mangalica-fesztivál. Az áprilisi hétvégén (nem tréfa) Bölcskei püspök úgy adta áldását egy ifjú párra, hogy a násznéppel együtt a templomlépcsőről kivonulhatott - egyenesen a disznók világába.

Pesten jelenleg is zajlik az Urbitális, a világvárosi majális, ahol egy másik rendhagyó rendezvényre hívogatott Popper Péter, melynek helyszíne a Kerepesi (volt Mező Imre, ma Fiumei úti) temető, a Nemzeti Panteon lett volna. Az időközben elhunyt filozófust azonban a Kozma utcai temetőben helyezték örök nyugalomra, fekete faládában, Schöner Alfréd rabbi szertartásvezetésével, Heller Ágnes és sokan mások, mégis zártkörű jelenlétében. E tények azért elgondolkoztatóak, miért nincs a disznófesztivál a zsinagóga előtt, és miért nem a zsidó temető a rendhagyó találkozások, fesztiválok színtere?

Rovat: Belföld

Hozzászólások:
Hozzászólás hozzáadása
 Hozzászólás, értékelés 
Hozzászólás címe:
Név:
E-mail cím:
Értesítést kérek a további hozzászólásokról:
Az Ön értékelése:





Hozzászólás: