Gyilkosságok: Mór és Debrecen
A nevezett városok más-más okkal váltak méltán híressé, hosszú a sor a móri „Ezerjó"-tól a debreceni párosig történő felsorolásban. A legutóbbi történetírásában azonban két gyilkosság okán hírhedtté is váltak, így lett fogalom a móri mészárlás, de nem kevésbé súlyos eset a debreceni Balla gyilkosság, ahol egy aktív korában lévő önkormányzati képviselőnő lett a brutalitás áldozata. Mindkét esetben ártatlanok szenvedtek, a címbeli kapcsolat azonban ennél lényegesebb körülményről szól. Ma már köztudott, hogy a móri esetben elsődlegesen nem a gyilkos lett az elítélt, sőt - ebben az esetben ártatlanként - meg is kezdte a büntetés letöltését. A Balla-gyilkosság esetében: "Mór megismétlődött", a védőügyvéd, Magyar György szerint ismét egy ártatlan embert ítéltek el. Balla Irma volt debreceni fideszes önkormányzati képviselőt 2007 húsvétkor gyilkolták meg debreceni lakásában. A gyilkossággal az ügyészség a fiát, S. Sándort vádolta meg. A fiú 1 évet töltött előzetes letartóztatásban, majd átmenetileg másra terelődött az elkövetés, ami nem igazolódott. De S. Sándor esetét sem igazolták a tények, a legfőbb érv, hogy a gyilkosság idején nem tartózkodott Debrecenben, a bíróság által nem vált érdemi ellenbizonyítékká. Így születhetett meg helyben, a Nagy Antal vezette büntetőtanácsban az az elsőfokú ítélet, miszerint S. Sándort 12 év, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték édesanyja, Balla Irma volt debreceni fideszes önkormányzati képviselő meggyilkolásáért. Eddig kevés szó esett arról, hogyan lehet egy ártatlan ember életét tönkretenni, ami S. Sándor esetében már eddig is megtörtént. Az előzetes letartóztatás, majd a hároméves folyamat, minek során végig kellett hallgatnia édesanyja életének olyan részleteit, ami többségében független a gyilkossági eseménytől, olyan pszichés teher, amit bármilyen jóvátétel esetén is élete végéig fog hordozni. Az ügy természetesen nem lezárt, az ügyvéd védence felmentéséért, s az ismételten elrendelt előzetes letartóztatás megszűntetéséért jelentett be fellebbezést, míg az ügyész súlyosbításért folyamodott. Nem nevezhető bravúrosnak az a nyomozás és bírósági folyamat, melynek során már az elsőfokú ítélet kihirdetéséig is három év telhetett el.Az előzményekhez tartozik, hogy két évtizedes közírói tevékenységem dokumentumai (könyvei) nyilvánosak, igazmondásukkal eddig megállták helyüket. Ennek hatásfokát kívántam fokozni azzal, hogy az írástudatlanokhoz, Debrecen város becsapottjaihoz gondolataimat személyesen és képi illusztrációkkal köztérre viszem. Így történt, hogy 2007. októbere óta számos alkalommal, rendőrségi engedéllyel, óriás poszterekkel jelentem meg Debrecen főterén. A rendőrségi kérvényen szereplő indoklás szerint célom: „tiltakozás a 2-es villamos tervezett nyomvonala ellen, tiltakozás a természetet és az épített környezetet károsító nagyberuházások és az ezt kiszolgáló politika ellen." A jelenleg is időszerű indíték: Debrecenben addig kell megakadályozni a tervezett 2-es villamos megvalósítását, amíg a terveken változtatni lehet, feltárni a korrupciógyanúban a pesti 4-es metró méltatlan párjaként elhíresült beruházást. A helyi közélet visszásságai a sokmilliárdos beruházással épült debreceni MODEM immár harmadik nyilvános pornográf kiállítás ürügyén csúcsosodtak ki. Ebben a sorban egymás után került bemutatásra az orosz „Meztelen igazság", a „Kis magyar pornográfia", majd a „Messiások" kiállítás, ami megtévesztően bibliai indíttatású, de a botrányos Nitsch-féle szado-mazohista, tetemvérfürdős pornográfiában végződik. Debrecen városa, értelmiségének egy része, egyházi és polgármesteri vezetése azonban folyamatosan áldását adta a jelenségre, ami részemről érthetően jogos kritikát váltott ki. Kritikám tárgya nem Kósa Lajos erkölcse, hanem az a közízlést romboló kultúrpolitika, amelyben milliárdok úsznak el - aljas, alattomos erkölcsrombolásra.
Kósa Lajos a fenti tényekről soha nem kezdeményezett párbeszédet, sőt a per indításakor sem a leírtak voltak az indítékok, hanem a személyes érintettség, így folyamodott a magánvádhoz. Az ügy időközben megjárta a helyi ügyészséget is azzal a céllal, hogy lehet-e a köztéri demonstráció miatt közvádi eljárást kezdeményezni - de nem lehetett. Bár a helyi újság nem képviseltette magát a kitűzött, de Kósa távolmaradása miatt meghiúsult tárgyaláson, a másnapi számában így számolt be róla: Kósa-fénykép mellett cím „Kósa nem áll el a pertől." A polgármesteri hivatal tanácsnokának nyilatkozata szerint a polgármester nem tudta, hogy személyes jelenléte nélkülözhetetlen az eljáráshoz, de semmiképp nem kíván elállni az ügy folytatásától.
Valóban megtörtént, Kósa igazolta magát, noha ez az igazolás semmiképp nem meríti ki azt a követelményt, miszerint ennek előre és alapos indokkal kellett volna megtörténnie. Az „alapos indokot" cáfolják azok az igazolások, hogy az adott időpontban Debrecenben és környékén milyen események voltak, melyekre Kósa polgármesterként meghívót kaphatott. Öt igazolás sem pótol egy olyat, amin neki okkal és halaszthatatlanul jelen kellett volna lennie. Nem lényegtelen, hogy Debrecenben, Kósa városában Kósa által kezdeményezett per folyhat valaki ellen, aki épp a helyi közéletet, sőt a polgármester felügyelete alá tartozó művészeti intézményt bírálja. A lehetséges elfogult ítélkezés másik bizonyítéka, hogy Debrecenben vezető bírónők tagjai annak a polgármester felesége által elnökölt Dáma körnek, ami a jótékonyság álarca mögé rejtve épít kapcsolatokat és karriereket. Kósa nem kevés büszkeséggel említette az ügyben, hogy ő csak alapos okkal kezdeményez pert bárki ellen. Ilyen volt a számára külön-külön három és fél milliós kártérítési nyereséggel zárult „kurva-ügy" - Kósa nyilvános szóhasználata, mely szerint azzal gyanúsították, hogy Nagyállomásnál „kurválkodott", a másik pedig a Népszava ellen megnyert rágalmazási per volt. Ez a harmadik ügy most ellenem folyik a köztéri plakátok ügyében, ami sajátos kapcsolatban van a Balla-gyilkossággal. Az egyik montázsképen ugyanis Kósa és Balla volt látható, ami Kósa szerint annak az elterjedt feltételezésnek felelt meg, mely szerint a képviselőnő politikai gyilkosság áldozata lehetett. A pert azonban (természetesen) nem Balla Irma családja kezdeményezte ellenem, hanem Kósa, aki erkölcsi kötelességének érezte, hogy számára becsületsértés és Balla esetében a saját munkatársát ért kegyeletsértés miatt bírósághoz folyamodjon. A képi bizonyítékokat, hogy Merkeltől Putyinig világszerte minden politikus lehet éles kritika tárgya, és az ügy szabálytalanságait, a vélhető elfogultságot feltáró ügyvédi beadványt a bíróság figyelmen kívül hagyta. (A Balla-üggyel együtt mindkét eset ügyvédi összefoglalója történelmi dokumentum lesz egykor, ami a mai magyar ítélkezés gyakorlatát tükrözi.)
Kósa nemrég, Fidesz ügyvezető alelnökként egy konferencián azt mondta: kicsin múlik, hogy nincs államcsőd, s hazánk könnyen Görögország sorsára juthat. Kósa kijelentéseiről néhány órán belül már angolul tudósított több internetes szaklap, s lejtőre került a forint a devizapiacon. Piaci vélemény szerint az árfolyamesést minden bizonnyal Kósa kijelentési válthatták ki. Kósa Lajos a hírforrások megkeresésére annyit mondott, hogy csak Debrecennel kapcsolatos kérdésekre válaszol - a Balla-ügy azonban itt sem került terítékre. Kósa kijelentéseit természetesen össztűz alá vette a baloldali média, de a tények ismeretében a HírTV-nek az eseményhez fűzött szalagmondata a tanulságos: Kósa szerint nem az a bűnös, aki felhívja a figyelmet az igazságtalanságra, hanem aki elköveti. Az aranyigazság debreceni olvasata azonban mást mutat. S ha Kósa szavait a világmédia is visszhangozza, akkor Mór és Debrecen is egyaránt bekerülhetne a világpolitikába, ahol Magyarország az ártatlan áldozat. Csakhogy a világgazdaság, -média és -politika azonos kézben van, és ez nem bal- vagy jobboldaliság kérdése. Nem Kósa szavától zuhan a forint árfolyama, hanem ugyanaz a háttérhatalom gyengíti módszeresen a forintot, mint amelyik eddig is tönkretette az országot, és ennek Kósa is a szócsöve.
Hozzászólások:
Hozzászólás hozzáadása