Az árvizekről megdöbbentő képi tudósítások vannak, a fesztiválokról talán illemből is inkább hallgatnak, pedig a kettő egyidejűleg zajlik, a sörök, borok és amúgy a munkanélküliség „mámorában" azonban sokan megfeledkeznek a mai magyar valóságról. A dömpingből aligha választható ki az események csúcsa, de mindenképp kiemelkedik a debreceni Nagytemplom előtti (élő és sült) mangalicafesztivál, ami legutóbb ugyanitt a Pulykanapokban folytatódott. A város „terített asztala" úgy települt rá a villamossínekre, hogy onnan valamennyi hétvégére száműzni kellett a közlekedést, a falatozók örömére és a városlakók bosszúságára. Nem kisebb jelentőségű az az egyébként nemzetközi párnacsata-nap, ami itthon már nemcsak Budapesten volt. Vidéken jobbára még megszólnák azokat, akik önfeledten párnatollat pocsékolnak, nem beszélve a közterület szennyezésről, és hogy a párnákat jobb esetben az árvízkárosultaknak is el lehetne juttatni. Kecskemét mégis kiállította - ha nem is tarka verbunkját - de több, mint kétszáz fiatalját, aki a főtéren püfölte egymást. A KFT - Kecskeméti Fiatalok Társaságának szervezésében, a Nemzetközi Párnacsata Nap keretein belül rendezték meg az itt még újdonságnak számító eseményt. Ami Budapesten a 0 kilométerkőnél, a Lánchídnál zajlott, az Kecskeméten az egyébként jobb sorsra érdemes főtérre került. Ott volt mindenki, akik szerint a közterületek nem csak szemlesütött közlekedésre valók, vagy csak egyszerűen lazítani szerettek volna, miközben szabadon püfölhettek idegeneket. Repült a toll és szivacs... de azért voltak szigorú játékszabályok is, pontokba szedve: 1. puha párna 2. csak párnás embert lehet ütni 3. szemüveget le kell venni 4. a párnacsata addig tart, ameddig tart. Sokan nem hittek abban, hogy tömegek mozdulnak ki a főtérre e rendezvény kapcsán, de a tudósítások szerint láthatóan mindenki - nézők és résztvevők - jól érezték magukat. Korunk technikai színvonalán és a blog nyelvén szókimondó gondolatok is közkinccsé lettek. (A fene esz meg előbb-utóbb téged is, hogy olyan buliba (?) menjek, ahol egy jelentős résztvevői réteg IQ-ja még szerinted se ütötte meg a mértéket. Az meg szép, hogy a szervezők ottmaradtak: még jó, hogy nem másnak kellett eltakarítani a szart mások után! Persze a gyülekezet hazahúzott, s eszébe se jutott "tereprendezni", a köztérhez mi közöm alapon és otthon is megcsinálja anyu.) Budán és Kecskeméten tehát szállt a toll, Debrecenben meg folyt a lé, a drága mangalica és az emberek zsírja a főtér műkövére, ömlött a sör meg a vizelet is, feltakarításához a folyók megáradt vize is kevés lett volna, ami amúgy egyébként is máshova folyt. A mangalicafesztivál szigorúan üzleti alapon működött, a párnacsata amolyan önkéntes, de mégis (euro)támogatott, mivel része az elmagányosodás (és a kirekesztés) elleni közdelem központilag vezérelt kampányának.
A kultúra további csúcsrendezvényei pedig Európa Kulturális Fővárosában, Pécsett keresendőek. Ilyen volt a RE-FORM - ökodesign divatbemutató és kiállítás, szervezte a Retextil Alapítvány és a Perspektíva Összművészeti Egyesület. A Re-ruha jegyében hirdették meg a Gondold újra a ruhatáradat! című pályázatot. A Re-form-ot a nagy érdeklődésre való tekintettel bővített, a mindennapok tárgykultúráját átölelő kategóriákban (a ruha mellett ékszerek és lakberendezési tárgyak) hirdették meg a szervezők, hogy további területeken is népszerűsítsék a kreatív újrahasznosítást. A Re-form egy igazán „szemét" divatbemutató, ahol potenciális hulladékokból készült ruhákban vonultak fel az erre felkért balett táncosok. Volt itt mosogatószivacs és nejlonszatyor, minden, ami potenciálisan a szeméthegyet növelné.) A projektvezető hozzátette: sok fiatal pályázott, divatiskolások és amatőrök is, aminek nagyon örültek, mert az EKF égisze alatt megvalósuló program egyik fontos eleme volt a tehetségkutatás és -gondozás.
Egy ilyen már korábban felfedezett (valószínűleg önjelölt) tehetség volt a holland művész, Tjerk Ridder, aki lakókocsijával stoppolt, hogy Essen és Pécs után eljusson Isztambulba, az idei harmadik EU kulturális fővárosba. Ő tehát vontató autó nélkül stoppol, (mottója „vontatóhorog kerestetik"), és azt szeretné érzékeltetni, hogy mindig másokra van szükségünk ahhoz, hogy továbbhaladhassunk. Mindez a télen sikerrel hozta el őt és kutyáját, Dachs-ot Pécsre. Miután pécsi tartózkodása végeztével hazatért a hollandiai Utrechtbe, dalokat írt tapasztalatairól. Ezeket előadta a shanghai Világkiállításon, most pedig (2010. júniusában) készen áll útja folytatására, Pécsről a „Repülő Gyepszőnyegről" indul tovább barátjával Isztambulba. A továbbindulás-ünnepről elsőként Jan Kennis, a budapesti Holland Nagykövetség Kulturális Attaséja vontatta Tjerket Eszékig. A szimbolikus úton sofőrjeiket is ösztönzték, hogy ne adják fel álmaikat. (Nagykövet úr is elvesztette volna álmait?) Ezekből a személyes történetekből áll össze egy napi kiadású blog és zenei album, de egy színházi előadás is. Nemcsak Európa Kulturális Fővárosa költözött Pécsre, de korunk Shakespeare-je is köztünk járt!
Még a polgármester is szomszédolt Pécsett! -adta hírül a sajtó arról a programról, melyben különleges, Magyarországon most első ízben megrendezett csemegével gazdagodott a kulturális fővárosi program Pécsett. A kilencvenes évek Párizsában született az a kezdeményezés, a Szomszédünnep azzal a céllal, hogy az egymás mellett élők, több esetben teljes lakóközösségek egymást vendégül látva jobban megismerhessék egymást. Így ismerkedett meg Páva Zsolt polgármester is Péccsel, Páva a szomszédjával, aki „jóízűen elbeszélgetett vendéglátóival". „A francia mintára a Hungarofest Nonprofit Kft. kezdeményezésére létrejött színes kavalkád során a város mintegy félszáz pontján fogadták kisebb-nagyobb közösségek az ismerősöket és ismeretleneket kisebb harapnivalókkal, nagyobb lakomákkal, süteménnyel, jó magyar borral. Az első hazai Szomszédünnep lényege annyiban állt, hogy civilek közreműködésével péntek délutántól késő estig együtt lehessenek, főzhessenek, beszélgethessenek egy-egy közösség tagjai. Lehettek ők családi házas városrész polgárai, tömbházakban élők, vagy éppen egy-egy szervezet támogatói, segítői is. A cél nem volt több, minthogy a résztvevők kellemesen tölthessenek el egymással néhány órát. Az ünnephez kapcsolódóan a város leghíresebb sétálóutcájában, a Király utcában is népi zenekarok, ügyességi versenyek, táncházak kíséretében tartottak  rendezvényt. A város vadonatúj főterén, a Széchenyi téren  nyitányként egyszerre lufik százait eresztették égnek diákok, ezzel is hirdetve az ünnep egyediségét. Mint azt a Hungarofest Kft. ügyvezető igazgatója a program kapcsán elmondta, a kulturális főváros program egyik fő üzenete, hogy Pécs egy olyan város, amelyet a nem itt élők is csodálhatnak. Itt a civil erő a meghatározó "márka", amelyet a Szomszédünnep is jelez. Az ügyvezető reményét fejezte ki, hogy az országban most először Pécsett megtartott eseményt más városok is követik még hazánkban a következő években. A Fogd a Kezem Alapítványnál, ahol nap mint nap fogyatékos fiatalokat gondoznak, minden itt nevelkedő fiatallal találkozott a város első embere, míg a cigány kisebbséget kiszolgáló Rácz Aladár Közösségi Ház előtt roma kulturális programokon vett részt. Mint azt az utóbbi helyszínen elmondta, „a magyar mentalitásba nagyon is belefér, hogy az egymás mellett élők megvendégeljék egymást", ám a rendezvény ennek elmélyítésében nyújt pótolhatatlan, egyedülálló segítséget."
A Szomszédünnepért egyébként díjat is kapott Pécs, amely barátságos és szociális város, mondta videoüzenetében Atanase Perifan, az Európai Szomszédsági Szolidaritási Szövetség elnöke, aki a díjjal ismerte el Pécs fáradozásait. Bejelentette: a szövetség Pécset barátságos és szolidáris várossá nyilvánítja. A díjat eddig összesn 23 európai ország kapta meg a Szomszédünnep 10 éves története óta. Kulturális forgatag volt még a VII. Nemzetközi Romafesztiválon, és a helybéli hitközség is megrendezte a maga szokásos konferenciáját -önmagáról. A Dél-Dunántúl Zsidó Kultúrájának Regionális Központja és Emlékhelye megnyitását előkészítő konferencia 2010. május 30-án volt a Pécsi Zsidó Hitközség dísztermében. Az Európa Kulturális Fővárosa program kavalkádjába csaknem minden belefért, de a gyászos emlékű Trianon 90. évfordulójának említése sem történt meg.