Cívis és tüke gondolatok
Mai szóhasználatban cívisnek nevezik a született debreceni polgárt, tükének pedig ennek pécsi párját, aki büszke városára, történelmére, anyagi vagy szellemi javaira. Mivel e két város mindig is kiemelt szerepet játszott (Pest és Buda mellett) az ország életében, földrajzilag felölelik a mai Magyarország távoli pontjait, sorsuk alakulásából a haza egészére vonhatók le következtetések. Mai életükben közös, hogy a nevezett alföldi és a másik, dél-dunántúli városban azonos céllal, azonos körülmények között, sőt mindkét helyen nagyjából azonos forintértékben (külön-külön 35 milliárdos) beruházások történnek. Az igazi közös vonás azonban az, hogy a beruházások tervezésébe és menetébe sem Debrecenben a cívisnek, sem Pécsett a tükének nem volt beleszólása. Ha ehhez hozzávesszük Jókai örökbecsű mondását, hogy Debrecen maga egy Magyarország kicsiben, akkor a város(ok) sorsából az egész ország helyzetére láthatunk rá. Ha a cívis vagy a tüke nemcsak nem avatkozhatott bele sorsának alakulásába az utóbbi 20 évben, de még az események hátterének megismerését is elvették tőle, akkor az országra is elmondható, hogy az a leigázás állapotában van. Ennek képi dokumentumai megtalálhatók a „Mivé lett Debrecen 2009-re?" és a „Mivé lett Pécs 2010-re?" című könyveimben. A további elemzés időszerűségét az adja, hogy Orbán Viktor most egy héten belül ellátogatott Pécsre és Debrecenbe is. A dokumentumokból kiolvasható, ő maga is - nemzetiszín álarcban - ugyanazt a háttérhatalmat szolgálja.A közelmúlt önkormányzati választásai Debrecenben és Pécsett is 100 %-os Fidesz győzelmet hoztak. Ennek két szélsőséges értelmezése szerint az eredmény lehet(ne) a választók teljes bizalmából, az egyéb körülmények ismerete viszont a teljes diktatúrát bizonyítja. A már idézett kétértelmű (avagy nagyon is egyértelmű célból született) szövegek után most Orbán Viktor érkezésére, hatalmas Kósa arcképpel megjelentek az utóplakátok: „KÖSZÖNJÜK DEBRECEN! Ennek valós jelentése: köszönjük nektek, a város polgárainak, az egyetem professzorainak, fiatalnak, idősnek, hogy nem gondolkoztok, szótlanul viselitek erőszakunkat, és mi birkaként tudtunk titeket a választóurnák elé hajtani. Azóta Pécsett megtörtént Páva Zsolt nyilvános főtéri eskütétele is, aki ígérete szerint a választók bizalmából csakis a pécsieket fogja szolgálni. A szolgálat annyiban igaz, amennyiben az megfelel az Európai Unió érdekeinek, lévén Pécs Európa Kulturális Fővárosa. A debreceniek szeme lassan nyiladozik, Kósa hirdetett, valótlan értékeken alapuló népszerűsége egyértelműen csökken, ezért is volt kívánatos a helybeli becsapottak gondolkodását egy Orbán látogatással megerősíteni. E meggyőzés csak ideig-óráig tarthat, Kósa minden bizonnyal utolsó polgármesteri ciklusát kezdi meg, melyben még véghezviheti várospusztító utolsó nagyberuházásait. Debrecen és Pécs korábbi pártszíneitől és az EKF címtől is függetlenül nagyjából azonos forintértékben (35 milliárd) gazdálkodhatott, melynek részben még folyamatban lévő pontjai: Az 5 csoportba sorolható fejlesztések címei: Pécsi Konferencia- és Koncertközpont, Zsolnay Kulturális Negyed, "Múzeumok utcája" rekonstrukciója, Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Közterek és Parkok újjáélesztése. Debrecenben - kulturális fővárosi cím nélkül - hasonló nagyságrendben történtek nagyberuházások: Főnix sportcsarnok, fedett uszoda, jégcsarnok, Aquaticum fedett élményfürdő, Kölcsey Konferencia Központ, Modern Múzeum építése. Ami még hátra van: Stadion építés (a Nagyerdőben, várhatóan további jelentős környezeti károkat okozva) és a pesti 4-es metró eszmei párjaként elhíresült debreceni 2-es villamosvonal megvalósítása. Csak az élteti Kósát, ki nem ismeri múltját. Orbán is álságosan nevezi a debreceni városvezetést jobboldalinak, amikor az az utóbbi 20 évben folyamatosan liberális volt, kezdve a „szabad demokrata" uralommal, amely a „fiatal demokrata" diktatúrával folytatódott. Debrecen nem konzervatív-keresztény, hanem liberális-szabadkőműves. A szabad demokraták zsidó háttere mára közismert, a Fidesz-KDNP szövetségről nem lehet elégszer elmondani, hogy ez sem más. Sőt, valósággal a kereszténység megcsúfolásának nevezhető a zsidó szövetségben működő pártos kereszténydemokrácia. Orbán valós szolgálata nem a fővárosból, hanem Debrecenből nézve ismerhető meg igazán. Már 1998-ban résztvett Kósa akkori beiktatásán, amit most 2010-ben ismételt meg. „Követendő a cívis példa" - mondotta Debrecenben, amikor szimbólummá magasodott sikernek nevezte a helyi futballcsapat, a Loki BL-szereplését. (Ennek valós pontértékeit, megkérdőjelezhető sikereit a sportkrónika őrzi.) Ezt feledve, Orbán biztosította a jelenlevőket arról, hogy rövidesen a nemzetközi szabványoknak is megfelelő stadionja lesz Debrecennek. Orbán Viktor a debreceni együttműködés példájára utalva annak meggyőződésének adott hangot, hogy a magyarok együttműködése, a nemzeti együttműködés rendszere olyan változást indított el, amely a teljes magyar nemzetnek hozza el a rég várt sikert. A békebeli városrombolás koronázatlan királya, Kósa Lajos pedig a képviselők felelősségéről, a városlakók szolgálatának fontosságáról szólt, példaszerűnek nevezve a megyeszékhely és intézményei együttműködését. Ennek valós értelmezése: láthatatlan kapcsolat a mindenkori kommunista egyetem, a fideszes város és a mindkettőt kiszolgáló református egyház között. Ennek másik olvasata, megvalósult a helyi „nagykoalíció", azaz nekik mindent szabad, a cívisnek pedig semmit.
Mellébeszélés Pécsett
Pécs távolról sem ég európai kulturális lázban, bár a város valós értékei ismertek. Amit azonban európai program-kavalkád címén ráültettek, az távolról sem nevezhető kultúrának, de részben még európainak sem. Az el nem készült beruházásoknak külön krónikája van. Erről azonban hallgatni kell, amikor pl. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök tesz látogatást a Mecsek-alji városban. A lóhalálában éppen átadott (ezért további javításokra váró) Regionális Könyvtár és Tudósközpontban tartották meg azt az Expanding Europe névre hallgató jubileumi rektori konferenciát, ahova az említett rangos vendégek is érkeztek. A konferencián az Európa Kulturális Fővárosa cím 25. éves születésnapját is ünnepelték, és kellő hangsúlyt kapott a 2011-től kezdődő magyar EU-elnökség ténye is. A konferenciára mintegy száz európai egyetem rektora kapott meghívást, köztük a belga és a spanyol oktatási miniszter, valamint Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás tárca vezetője. A PTE rektora köszöntőjében a rendezvény nevére utalva elmondta: alapvetően az európaiság gondolatának terjedésére gondoltak, a kreativitásra, a tudásra és az innovációra. Orbán Viktor miniszterelnök meleg szavakkal köszöntötte José Manuel Barrosot. A miniszterelnök a globális pénzügyi válság és a közelmúlt amerikai olajszennyezését követően a vörösiszap szennyezésről beszélt, hangsúlyozta azt is, hogy a tudás önmagában nem szolgálja a közjót. José Manuel Barroso pedig szolidaritásáról biztosította az iszapszennyezés által érintetteket. Pécs valóban egy határtalan város - mondta az EB elnöke, aki az élethosszig tartó tanulást az Unió egyik tartópillérének nevezte. A sajtótájékoztatón Orbán Viktor megköszönte az Unió gyors segítségét a vörösiszap-katasztrófa ügyében. A hírek szerint a két politikus tárgyalt még hazánk soron következő uniós elnökségéről (Itt Pécsett? Itt a rektori konferencia hátterében?)A. A miniszterelnök elmondta, hogy nagy figyelmet fordítanak a következő félévben az energiabiztonság kérdésére, Horvátország uniós csatlakozására, és a roma kérdésre. A rektori konferencia valós problémáival, a magyar oktatással és a bolognai folyamat jelen helyzetével ők nem foglalkoztak. Egyszerűbben fogalmazva: Barroso az európai utazókörúton, Orbán a magyarországi egyetem- és városlátogatásán bárhol elmondható kampányszöveget mondott. A jelenlévőkben megerősödött az a tudat, mely szerint mindketten európai látványpolitikusok, akik tudják: mikor mit kell mondaniuk, miközben a valós problémák és azok háttere rejtve maradhat. Más szóval cselekvő politikusok helyett immár sokadszor pusztán szóvivőkké fokozták le magukat.
A rektori konferencia egyik témája pedig éppen az a bolognai folyamat volt, amibe a külső erőszak felkészületlenül vitte bele a magyar egyetemeket, ahogyan az Európai Unióba is gazdaságilag felkészületlenül lépett be az ország. Ma a rektori konferencián lehet beszélni arról, milyen gondok vannak, miközben épp azt feledik, hogy ugyanezen konferencia korábbi elnökei (pl. Debrecenben erős kommunista alappal) milyen módon erőltették az egyetemi integrációt és ellentmondást, de hozzászólást sem tűrő hangon vezették be a bolognai rendszert. Érdemes idézni a 2005-ös debreceni eseményekből, mintha a mai pécsi helyzetet látnánk: 2005. szept. 11-én - cinikus időpontválasztással - egy újabb sokmilliárdos beruházás várt avatásra, bár a hivatalos megnyitás a bejelentéssel ellentétében későbbre maradt. Az Élettudományi Központ és Könyvtár egy környezetpusztító, neve ellenére életellenes beruházás a Nagyerdő kellős közepén. Ennek alapozása fideszes jelszóval kezdődött, és a „TUDÁS A HAJTÓERŐ" posztszocialista jelmondattal ért véget. A Regionális Egyetemi Tudásközpont megvalósításánál, így a világbanki hitelek körül koronként változóan bábáskodtak Magyar Bálint, Pokorni Zoltán miniszterek, majd Bazsa György és Fésüs László rektorok idején (akik rendre a Rektori Konferencia elnökei is voltak). Az egyetem így vált a szocializmus zászlós hajójából ezúttal az Európai Unió Kiválósági Központjává, ahol ígéretes jövő előtt áll a Sejtterápia Központ és a pharmacoinnovációs kutatások köré szerveződő kooperációs kutatóintézet. A Klinikai Genomika Központ akár nemzeti génbankként is működhet, veszélyessége a rendszert nem váltó tudósok kezében van, akik a korábbi KGB előírásoknak is kiszolgálói voltak. Ennek a 22. pontja szerint „megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot", de nem tudható, hogy a mai irányítók a megfigyeltek vagy maguk is a megfigyelők körébe tartoznak. A vezetők kiválasztásában (miniszteri szinttől rektorig) a jelek szerint tovább él a KGB 18. pontja is: „Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására, melyek túlérnek tevékenységük határain." Így lehetett korábban orvos rektora az egyesített Debreceni Egyetemnek, miközben a magyar orvosképzés le- és átépítése ment végbe. Majd a mezőgazdász (Nagy János) ült ugyanitt a rektori székben, amikor az Európai Unió előírásainak megfelelően éppen a magyar mezőgazdaság fojtogatása zajlott. A Debreceni Egyetem az akkor 12 milliárdos Auguszta program után most egy újabb, szintén 12 milliárdos beruházás megvalósításának félidejénél van, ahol az építmények (a gyógyszergyárral együtt) tovább terjeszkednek a Nagyerdőn, az ország első természetvédelmi területén. Mindez felelős egyetemi vezetők tudtával történik. A közelmúlt és a jelen történéseit a mai rektori konferencia látványos fogadásai és díszvacsorái igyekeznek feledtetni, miközben tovább ünnepeltetik az „európaiság".
A magyar Parlamentben pedig (a jólétben élők újabb csoportjaiban) hangzatosak a beszédek, de Sukoró várható és a már bekövetkezett tiszai cián és a Dunáig terjedő vörösiszap-katasztrófa mellett a történelmi Debrecen és Pécs alattomos tönkretétele folyik. Az utóbbiak veszélyesebbek a jelenlegi szomszéd ország ciánjánál, mert belső métely mérgez.
Hozzászólások:
