Az EU bevonulás szándékossága Atilla napjára időzítve nem bizonyítható, mégis jelkép értékű. Felhívhatja a figyelmet a magyar történetírás egyik hazugságára, ami a nemzet sikertörténetét, például egy történelmi ezer évet éppen 500 év eltolással mutat be. A hivatalos történetírás, főképp a mai Unióval kapcsolatban előszeretettel szól a Szent Istvántól máig vezető útról. A valóság azonban az, hogy a magyar sikertörténetnek a csúcspontjai éppenséggel Attilától Mátyás királyig terjednek, Mátyás halála pedig 1490-ben volt. Bár nem neveztem szándékosnak, mégis elgondolkoztató, hogy az EU delegáció éppen január 7-én érkezik, ami csak a történetírás kettőssége szerint nevezhető dicsőségnek - az egyik oldalról. Ami pedig a 2011-es esztendőt illeti, a hazugság továbbélésének éve lesz, lévén a nevezetes szeptemberi WTC merényletnek éppen 10. évfordulója. Bár ezen esemény magyarázatára számos lehetőség adott, a kivitelezésben pedig szerepet játszott minden a tudós fondorlattól az aljas alattomosságig. Abban azonban minden gondolkodó embernek egyet kell érteni, hogy a merénylet biztosan nem úgy történt, ahogy az akkori külföldi és szolgalelkű magyar hírforrások látványosan elénk tárták. Bár a tények bizonyítottak, mégsem volt még magyar kormány, amelyik erről hivatalosan szólt volna, márpedig ez 2001-es év és az ezt jubiláló 2011-es is az Orbán-kormány éve volt és lesz. Tehát a magát Nemzeti Egység Kormányának nevező formáció alapvető hazugságokat rejteget, a „nemzeti egység" pedig valójában a visszatért egypártrendszer uralmát jelenti.

Szembedicsér, hátbadöf

A napjainkban zajló események megértéséhez azt a címbeli egyszerű, de a mindennapos emberi és társadalmi kapcsolatokban gyakran előforduló magatartást kell ismerni, mely szerint más lehet az ígéret és más a cselekedet. A szembe dicsér - hátba döf analógia a cselekedet érzelmi oldalát is sejteti, mely szerint nyájas szavakat követhet durva erőszakosság. Az 1990-es években történt, hogy pl. USA-beli orvosdelegáció csodálattal szólt Magyarországról, mekkora lépést tett a demokrácia útján. Aki azonban benne élt, hamar rájött, hogy a magyar valóság 1991-ben sem különbözött az 1989-estől. Aki a 2010-es október 23-i beszédeket hallgatta, továbbra is észlelhette az események pártfüggő szemléletét. Az utóbbi 20 évről szóló debreceni szónoklat szerint a becsapott emberek 1994-ben újra elhitték a hazugságokat. Azok gyökere pedig nem 1994-ben, hanem a „rendszerváltásban" keresendő. A Fidesz történetírásában a hármas csúcsot Nagy Imre 1956-ja, Antall 1990-je és Orbán 2010-es éve jelenti, közben volt 33 év szocializmus, illetve 1994-től - megszakítva - 3 ciklus MSZP korszak is. A vértelen változás legendája után rá kell jönni arra, hogy a rendszerváltás elmaradását éppen a számonkérés (a korábbi történelemből megtapasztalt megtorlás) hiánya bizonyítja. Az október 23-án a Parlament előtt felsorakozottak nemzetiszín zászlói között néhány narancssárga léggömb utalt a pártbeli hovatartozásra. A rendezvény ugyanannak a médiamanipulációnak a része, ami két évtizede az 56-osok újratemetésekor a nemzet megnyugtatására történt. Most a lengyel Jerzy Buzek beszélt, előlegezve utalt a magyar EU elnökség sikerére. Orbán-féle hangzatos (és csaknem berekedésig hangos) bejelentés volt a „kegyelemdöfés a hazugságok rendszerének", amivel a 2010. áprilisi kétharmados demokratikus forradalomra utalt. Ki ne látná a média által gerjesztett sikermagyarázatot, melynek lényege azonos volt 1989-ben és most is. A szembedicsér kifejezés számos esetben az öndicsérettel helyettesíthető. Ez történt a 2010-es tavaszi és őszi választásokkor egyaránt, és nemsokára következik majd, amikor minden hírcsatorna az EU-ban elért további magyar sikerekről szól majd. A lengyel EP-i elnök megjelenése, és Magyarország besorolása az EU elnökségbe egyaránt megfelel annak a nyilvános szembedicsérésnek, aminek hátterében nyugodtan folyhat az ország további - idegen erők általi leigázása.

A jelenlegi magyar kormány már megalakulása, illetve deklaráltan július óta készül az ország EU-beli megmérettetésére: „A Nemzeti Egység Kormánya a 2011. első félévi magyar EU-elnökség előtt hét hónappal vette át az ország irányítását. Olyan pillanatban, ami nemcsak a Magyarországot közvetlenül érintő kérdések megoldása szempontjából kivételes, hanem az Európai Unió előtt álló kihívások és lehetőségek tekintetében is meghatározó. A magyar Kormány feladata lesz, hogy az Európai Unió Tanácsának elnökeként a tagállamok közösen megfogalmazott céljainak sikerét segítse. A Kormánynak szembe kell néznie a felkészülés előző kormánytól átvett örökségével, és orvosolnia kell az elsősorban logisztikai, költségvetési területen jelentkező elmaradásokat. Célunk az erős Magyarország egy erős Európában, erős intézményekkel és közös politikákkal. Célunk az uniós tagságunkban rejlő előnyök jobb kihasználása, és ezen előnyök tudatosítása a magyar polgárokban. E kettős célt szolgálja a magyar EU-elnökség. A Kormány kiemelt hangsúlyt fektet az uniós tagságból származó előnyök minél jobb kihasználására, egy karakteres európai uniós politika kialakítására és megjelenítésére, a magyar érdekek eredményes képviseletére. Mint következő soros elnökségnek, Magyarországnak a szerepe kiemelkedő, a rá háruló figyelem felelősséget, következetességet feltételez, amelynek a magyar Kormány maradéktalanul meg fog felelni.."

Mi történt most október .20-23 között? Összefoglalva: minden napra esett egy-egy kiemelt rendezvény, melynek leplezetlen célja az EU népszerűsítése, különös tekintettel a magyar elnökségre, amit betetőzött az egész ország számára TV nyilvánosságot kapó parlament előtti tömeg, a hamis nemzeti egység hirdetésével, és az Európai Parlament lengyel elnökével. A nemzeti egység hirdetése azonos azzal, ami és ahogyan megtörtént az ország uniós csatlakoz(tat)ása előtt.

2010. október 20-án a FIDESZ-frakció kezdeményezésére az Országgyűlés politikai vitanapot tartott a nevezett magyar EU-elnökségről. A Külügyminisztériumot Martonyi János külügyminiszter és Győri Enikő, európai uniós ügyekért felelős államtitkár képviselte. Martonyi szólt a magyar elnökség előtt álló kihívásokról. Elmondta, hogy bár az EU-elnökség előkészítése elsősorban a kormány felelőssége, a siker az egész országé lehet. Ez csak a politikai erők szoros együttműködésével lehetséges, amelyet a kormány részéről felajánlott. Legyen tűzszünet a parlamenti pártok között, pax praesidentiae, az elnökség idejére, amivel a parlamenti pártok vezérszónokai nagyrészt egyetértettek, mivel az első soros elnökséggel Magyarország történelmi lehetőséget kapott a sikerre és arra, hogy befolyását és presztízsét megnövelje az Unióban és a világban. Szó esett a kohéziós, a közös mezőgazdasági és energiapolitika, az integrált vízpolitika továbbfejlesztéséről, a Duna-stratégiáról, a romák társadalmi integrációjáról. (Az itt kimaradt, a magyarság szempontjából valódi fontossággal bíró témákról majd máskor, máshol esik szó.)

Október 21-én a civil szervezetek képviselői kaptak meghívót a Parlament kongresszusi termébe. (A sorrend is lényeges, a parlamenti ülés után történt és nem előtte.) Az esemény célja, hogy a kormányzat és a civil szféra hatékonyan működjön együtt, és járuljon hozzá a magyar EU elnökség sikeréhez. Október 22-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai dísztermében Schmitt Pál köztársasági elnök fővédnöksége és Pálinkás József, az MTA elnöke védnöksége alatt került sor arra a „Rajtunk a sor" konferenciára, ahol az egyébként semlegesnek nyilvánított fórumon megtörtént a média felkérése a fentiekben a lehető legpozitívabb hozzáállásra.

Az MTA Politikai Tudományok Intézetének szervezésében október 22-én megtartott budai várbeli konferencia központi témája volt az EU elnökség és a média kapcsolata . Pálinkás elnök megnyitójában megerősítette, hogy az európai uniós magyar elnökség kiváló lehetőséget biztosít a magyar tudomány képviselőinek arra, hogy megmutassák: hogyan járulnak hozzá a nálunk folyó kutatások az emberiség tudásához, ám mindez fordítva is igaz: az országról gyakran éppen a tudomány révén hall a világ. A magyar uniós elnökség előtt álló kiemelt feladatok közé sorolta a tudomány és az innováció fejlesztését egész Európában: „ a magyar elnökség idején születik meg az unió 8. tudományos keretprogramja, amelynek kidolgozása felkészültséget és együttműködést igényel a magyar tudomány képviselői és a politika részéről is". A diplomáciai testületek képviselői számára is szervezett tanácskozáson külön kiemelte, hogy a jövő év első felében Magyarország mintegy húsz tudományos konferenciának ad otthont, és ez a nemzetközi figyelem középpontjába állítja az országot. Az elnök ez utóbbi jelentőségéről szólva emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi sajtó is beszámolt két akadémiai kezdeményezésről, a Tudomány Világfórumáról, valamint a fiatal kutatókat hazacsábítását célzó Lendület Programról. Ez utóbbi keretében az MTA évente öt-hét, a világ élvonalába tartozó tehetséges magyar kutató számára biztosít csaknem 1 millió eurót ahhoz, hogy kutatásait Magyarországon végezze. A Lendület Program nyertesei a támogatásból ígéretes kutatási programokra hoztak létre új kutatócsoportokat az Akadémia kutatóintézeteiben. Pálinkás szerint: „A sikeres elnökségi tevékenységhez a kormány és az MTA, illetve a civil szervezetek összefogására van szükség, és elengedhetetlen, hogy a sajtó ne ellendrukkerként, hanem a valóságnak megfelelő tudósításokkal számoljon be a magyar elnökség fő üzeneteiről".

A fenti események, magas szintű felkérések bizonyítják, hogy a sajtótól elvárható objektív tájékoztatáson - uniós és magyar érdekre hivatkozva - igencsak csorba esik. Az MTA fórumon részt vett és előadást tartott Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár is. Ő maga természetesen a kommunikáció fontosságáról szólt, megemlítve, hogy volt már példa sikeres elnökségre kevésbé jó kommunikációval, illetve a fordítottja, hogy jelentéktelen elnökséget túl jó színben mutatott a média. E beismeréshez társítható az a debreceni tapasztalat, (ahol Kovács Zoltán korábban tanácsnok volt) hogy a város sikertörténete a kommunikáción alapult, de a hátterében feltáratlan visszaélések húzódhatnak. Debrecen ismeretében (nevezett államtitkársága idején) előre megkérdőjelezhető , hogy valós-e a jelenlegi országimázs is. Ennek alapján alakul majd a rózsaszínre festett európai történetírás is. Még egyszerűbben fogalmazva: máshol és máskor a gyarmatosítók a bennszülöttek vezéreit nyerték meg terveikhez, akik immár anyanyelven közvetítettek a néprétegekhez. Ez nevezhető békés rendszerváltásnak is.

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró