Tömegeket vonzott viszont a legújabb kiállítás, a Messiások tegnapi megnyitója, ami a reklámhadjáratnak (a jól szervezett népbutításnak) köszönhető. A hírek szerint ettől remélik a nagy bevételt, mert a kiállítás kimondva is üzlet, 100 milliárd forintra van biztosítva. Ez egyúttal válasz arra a gyakorta emlegetett kérdésre, hogy hová folyik a pénzünk, többek között az antikultúrára. A kiállítás pedig nagy becsapás, ugyanúgy mint a sokat idézett Leonardo kiállítás volt, amelyen mindössze egyetlen szerény karcolat származott a reneszánsz művésztől, a többi installáció volt korunk technikai színvonalán. Mindezeket akkor egy hatalmas mű-ló koronázta, úgymond Leonardo Kolosszusa, természetesen műanyagból, jött is a nép nézni a nagyot... A kiállítás és a becsapás jogfolytonos azzal, ahogyan egy éve Blue noses címmel megnyílt az orosz pornográfia kiállítás, melynek egyik képe, Puskin és Putyin gyújt gyertyát Jézusnak, a mostani alkalmon is látható. Az akkori kiállítás megnyitójának közönsége csak akkor ébredt rá, mire is kapta a meghívót, amikor az orosz művész zárómondatával tessékelte beljebb a gyanútlanokat: Tekintsék meg a mi kis pornográf kiállításunkat. Tehát pornográfiában és szocreál-liberális utóérzésekben eddig sem volt hiány, a mostani Messiások tárlat immár a sokadik a sorban. Ebben a legnagyobb csalás, hogy olyan messianizmust vesz célba, melyben egyaránt messiás Jézus és a diktátorok, feledve azt, hogy az előbbi a földi életből való megváltást, míg a diktátorok a földi paradicsomot, a szociál-kommunizmus diadalát hirdették. A rendezők pedig mindezt azzal az ördögi logikával teszik, hogy valóban neves alkotók (Munkácsytól Rodinig) műveit vegyítik az euromocsokkal, a szado-mazohista videókkal és fotómontázsokkal. Azon a címen, hogy a keresztrefeszítés történetében a test kerül a keresztfára, a hitbeli és szellemi mondandót a kiállítás a test véres naturalizmusával akarja pótolni. Egyetlen példa: egy videoszenvelgésben Szakításpróba címen meztelen férfi (mű)fetrengése után sebet vág combjára, majd rávizel, a fájdalmat önmagának okozza, ami semmiképp nem lenne társítható a keresztrefeszítés körülményeivel. A sebet ezután össze is varrja. Ebben és a szívenszúrásokban a kiállítás természetesen nem mellőzi az olcsó technikai trükköket. Aki pedig a felboncolt belszervekben vérfürdőző férfiaktokat nézi, mielőtt halottgyalázás miatt háborodna fel, észre kell vennie: a „megpróbáltatások" díszletei állati tetemek. Megtörténik az emberi test bemutatása is, részben anatómiai tanulmánynak álcázva, de halottak két méteresre nagyított fejeivel is, melyek a mérgezettet, a megégettet vagy éppen a fulladásos halált ábrázolják. Ami mindennapos lehet az orvosi gyakorlatban, azt most ünnepi öltözetben és a kézben a nyitófogadás pezsgős poharával lehet csodálni.
Pornó és messiás, jelenleg a pornográfia került művészi magaslatba, (talán ezért épült a Kölcsey, közpénzen, a közízlés rombolására), a jézusi megváltás gondolatát pedig ugyanezen intézmény süllyeszti a mélybe. Mindezek annak a liberalizmusnak a legvadabb hajtásai, melynek lényege az elvakult nemzetellenesség, a hagyományok megcsúfolása, a keresztényellenesség, humanizmus képében az antihumanizmus. Ebben az a szánalmas, hogy Hermann Nitschnek Bécsben és Budapesten már botrányt kavaró alkotásai most akadálytalanul vonulhattak be Debrecenbe, a már említett Kölcsey Központba. Az eredeti Nitsch „alkotások" immár negyedszázadosak, tehát igencsak késéssel érkeztek, de amin a „Nyugat" már túl van, az itt, a magyar Alföldön még rombolhat. Annak ürügyén, hogy a kiállításon valódi remekművek is vannak, most Debrecenben művészileg silány, romboló, a témából gúnyt űző művek is becsempészésre kerültek. A kiállítás meghívóját egyébként osztották a Nagytemplomban, felkarolta a hivatalos magyar média is. A megnyitón jelen volt maga Bölcskei Gusztáv, református püspök, Pajna Zoltán alpolgármester és még sokan mások. A kiállítás akár meg is bukhat, Gulyás Gábor liberál-marxista filozófus-igazgatóval együtt, aminek további politikai vonzatai is lehetnének. Ellenkező esetben a tudatlanság vámszedői a borsos belépődíjakból akár sokmilliós hasznot tesznek zsebre, az egyébként felmérhetetlen kultúrgyalázat mellett.